Akik nem jók, s nem rosszak
Egy mesékről szóló könyv (Boldizsár Ildikóé) azt mondja: nem annyira az a jellemző a meseolvasóra/mesehasználóra, hogy kivel azonosul a mesehősök közül, hanem sokkal inkább az, hogy hol látja magát a történetben. Garth Stein regénye thriller, ha a kortárs kultúra műfajai felől nézzük, és mese, ha a funkciójára, kulturális előképeire figyelünk.
Valaki útra kel. Az úton segítséget nyújt másoknak és segítséget kap cserébe. Az út végére többet tud arról, hogy kicsoda ő. Az út végén elmondható, hogy győz, győzött. Az viszont kevésbé tudható biztosan, hogy ott lenne az út vége, ahol lezárul a történet.
És hol látjuk őt? Víz közelében, valószínűleg. Alaszkában, a tlingitek földjén. A címlapon egy piros kabátos fiatal nő nézi a vizet. A regény vége felől nézve a képet, azt is mondhatnánk, hogy esetleg a túlsó partot nézi.
Vad Magyarország: a közeli ismeretlen
Szimpatikus a Vad Magyarország koncepciójában, hogy az emberi jelenlétről nem választja le teljesen a képeket. Természetfilm, de nincs nagy szakadék az embereket és az állatokat mutató képek között.
Egyik jelenetben például gyermekek korcsolyáznak egy befagyott tavon, a közelben pedig vidra bújik elő az odújából, és jellegzetes mozdulataival átkel egy havas részen. Ha nem is ugyanakkor teszi ezt a vidra valójában, mint amikor a korcsolyázás zajlik, a közelség alighanem stimmel: az emberi jelenlét önmagában nem teszi lehetetlenné a vadállatok felbukkanását.
Otters crossing!
Németországi vidraátkelőhelyre utaló tábla. Az itt jelzett probléma szoftverziójú megoldása.
Fotó: Visky Zsolt (Thanks!!!)
A hóvidra
Neten talált hóvidra.
Szép ünnepeket mindenkinek, magamnak bejegyzésekben gazdagabb új évet!
Forrás: Deviantart
Új örökbe fogadott családtag
Az új örökbe fogadott családtag a Viki nevet kapta.
Az örökbe fogadás helyszíne: Naturhistorisches Museum Wien :)
These animals bite
A photograph that I have just got as a present! Made in the Vancouver Zoo in 1987.
Copyright: NIN
Thanks, Nini! :)
Otter Poems translated by Jonathan Garfinkel
The Lights of the Night
(Az éjszaka fényei)
The lights of the night are opened up,
the bottle caps removed from the stars,
the lights are poured on the far-off trees,
they melt into the rivers and our veins.
Up, at the edge of a ravine, the otter,
the light, the swirling water-in-the-vale,
hot silver images, steam in the night:
in molten translucent metal, fish swim.
Minimálvideó
Who are you Lutra Lutra? -- Grain of Sand
A zenekar honlapja: http://www.myspace.com/whoareyoulutralutra
Hesse a vidrafigyelésről és nemcsak
„Knecht tanonckodása csak kevéssé különbözött attól a tanonckodástól, amelyet mondjuk egy fiatal halász vagy vadász végez egy jó mesternél, s ez nagy örömet szerzett neki, mert csupán azt tanulta meg, ami már amúgy is benne rejlett. Megtanult lesben állni, fülelni, lopakodni, megfigyelni, résen lenni, ébernek lenni, szimatolni és megérezni; de az a vad, amelyre ő és mestere lesett, nemcsak róka és borz volt, vidra és varangyos béka, madár és hal, hanem a Szellem, az Egész, az értelem, az összefüggés. Azért törték magukat, hogy meghatározzák, felismerjék, kitalálják és előre tudják a változékony, szeszélyes időjárást, felismerjék a bogyókban és a kígyómarásban rejtező halált, meglessék a titkot: hogyan függnek össze a felhők és viharok a hold fázisaival, s hogyan hatnak a vetésre és növekedésre, valamint az élet érlelődésére és pusztulására, emberben és állatban egyaránt.”
(Forrás: Hermann Hesse: Az üveggyöngyjáték. Ford. Szabó Ede. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1984. 560.)
Lezáratlan beavatástörténet
Az a baj a Csillogó vízgyűrűk (Ring of Bright Water) könyvváltozatával, hogy keveset árul el az elbeszélőjéről és egyben főhőséről. Látunk a szemével, de keveset tudunk arról, mi van a fejében. Pedig az, ami megfoghatóbbá, szerkesztettebbé tehetné a történetet, a figura kontúrosabbá rajzolása volna. A könyv ilyenformán egyfajta antropológusi-zoológusi viszonyulást imitál (emberek és állatok viselkedését egyaránt figyeli), de a szereplők motivációit nem látjuk. Mintha egy antropológus arról írna könyvet, hogy elutazott Új-Guineába, ott megfigyelte a bennszülöttek életét, de arról semmit sem mond, miért is utazott Új-Guineába, vagy ki volt ő, mielőtt és mikor odautazott.
Vidrák, téli ünnepek idejére
Vízgyűrűk
Tegnap hozta a Bookline-futár, lesz vakációs olvasnivaló :)
(Gavin Maxwell: Csillogó vízgyűrűk. Ford. Walkóné Békés Ágnes. Gondolat, Bp., 1973.)
Zenék a vidra odújáról
Jó minőségű videót nem találtam az Otter's Holt című ír reelhez, de zenét igen. Az egyik változat az írországi Ragús nevű bandáé, két másik dallal (Wise Maid, Miss McClouds) összekapcsolva. A másik egy 2004-es felvétel a nagyváradi Blackbeers nevű formációtól, ír furulyán játszik rajta Johnny Doe. :)
(Otters Holt / Wise Maid / Miss McClouds. From: Ragús: An Seó. Valley Entertainment, 2003)
(The Otter's Holt. From: Blackbeers: Cúíg. 2004. www.blackbeers.com)
Gellu Naum verse a Vidrára tartó utasemberről
A menyegző
(Nunta)
Azt álmodtam hogy magamat álmodom a mezőn két gyermekkori barátommal és a kedvesemmel aki ott volt velünk noha nem látszott egyáltalán
agresszív fiatalokat láttunk ásni Elhaladtunk mellettük
egyikük ásója egy antik női szoborba ütközött ott hevert a rögök alatt
akkora volt mint a fiatalember korhadt fából volt a feje helyén sólyomfejjel amely körbeforgott a nyakon
„mit fogsz azzal csinálni” kérdeztem nekem adta úgyhogy továbbindultunk a korhadt faszoborral hónom alatt
„nem tudják milyen megyében van Pitești?” kérdezte egy utasember
„Argeș megyében” mondtuk neki hárman egyszerre (a kedvesem is velünk volt de az ő hangja nem hallatszott)
köszönte a választ az utasember „én Vidrára megyek” mondta
Csillogó vízgyűrűk
A Sam Gartonnal készített interjú hívta fel a figyelmemet a filmre, másként valószínűleg még sokáig nem találkoztam volna vele. A Ring of Bright Water (Csillogó vízgyűrűk? – 1969) olyan állatos film, ahol a romantikus komédia és a filmdráma elemei is felbukkannak.
Eredetileg egy 1960-as Gavin Maxwell-regény viselte ezt a címet, 1969-ben készült el a film Bill Travers és Virginia McKenna főszereplésével, Jack Couffer rendezésében. A film elsősorban talán azzal emelkedik ki egy átlagos „pet movie” zsáneréből, hogy már a film első húsz percében radikális életmódváltozásra, költözésre veszi rá a főszereplőt, egy magányosan élő férfit, aki Londonban gépies hivatalnoki munkát végez. A Mij nevű vidra, akit egy kisállatkereskedés kirakatában lát meg Graham, előbb felforgatja a legénylakást, aztán közvetett módon arra ösztökéli Grahamet, hogy egy skóciai tengerparti házat vásároljon, s ott telepedjen le egy könyv megírását tervezve. A ház felújítása, saját bútorok készítése, a környék felfedezése afféle beavatásnak tűnik: Graham bebizonyítja magának, hogy képes megteremteni saját egzisztenciáját egy idegen környezetben is. A tenger időnként partra vet dolgokat, amelyeket Graham hasznosít – ezért is állítható, hogy van a filmnek egy robinzonád-vonulata.
A közeli faluban megismert doktornővel még szigonyos cápahalászatra is elindul, hogy Mijnek legyen ennivalója a téli hónapokban. Mij viszont nem szereti a cápahúst: a „beavatási rítusok” ilyenformán nem mindig járnak hasznosítható eredménnyel a filmben – ezt komikumforrásként sűrűn hasznosítja is a rendező.
A háziállat/vadállat vonatkozást a film egyértelműen a vadonban élés természetessége irányában billenti el. Graham például repülni tanítja az általa befogadott, árván maradt vadlibafiókákat. Nem sikerül neki, de a vadlibák persze előbb-utóbb maguktól is megtanulnak repülni. Mij első pillanattól kezdve jól érzi magát a skóciai környezetben, az emberek távollétében még egy nőstény vidrával is találkozik. Paradox módon azokat a veszélyeket kerüli el a vadon élő vidráknál is nehezebben, amelyeket emberek idéznek elő: halászhálóba gabalyodik, végül halálát is egy helybeli lakos okozza, aki inkább káros élőlényt lát benne, a „háziállat”-jelleget meg nem ismeri fel. A film úgy oldja fel a „drámát”, hogy az utolsó jelenetekben elővezeti Mij időközben megszületett kölykeit, akik a nőstényvidra kíséretében kipróbálják a tavacskát, amelyikben apjuk szeretett lubickolni. Valójában tehát a vadon élőké az a hely, amit az ember saját „háziállatának” képzelt el, és hozzá kapcsolt – ez az egyik alapmondat, amit a filmhez társíthatunk. A másik pedig talán az, hogy a természet évről évre megújítja magát – az embernek kicsit jobban hozzá kellene szoknia a ciklikus, mítoszibb időszerkezetekhez a linearitás helyett. Üzenet tehát van, és önreflexió is – a film utolsó képeiben készülő kézirata címlapjára azt írja Graham: Ring of Bright Water. Nézhető, kellemes film.
Iron Maiden is Coming to Town
Van egy dizájner, aki Otter Disaster Designs néven működtet céget, és előszeretettel mintáz újra képregénystílusban Iron Maiden-lemezborítókat. Itt egy egyszerűbb és elvonatkoztatottabb darab, amelyik nem lemezborítós ugyan, de popkulturális ikonná válhat :)
Forrás: http://bitstrips.com/series/18944/read.php?comic_id=229285&sc=0
Beszélgetés a Vidragazdával: a DeviantArt interjúja
Üdvözlünk az interjúszobában! Kérlek, mutatkozz be röviden! Hol élsz, mit dolgozol, hányas cipőt viselsz? ;-)
Sam vagyok, és London külvárosában élek, egész életemben itt éltem. Van egy napi nyolcórás uncsi munkahelyem, marketing és honlapkészítés (pfuj), de az illusztrátori munka a szenvedélyem (főként ha a vidrakarakteremmel foglalkozhatok). Szabadúszóként is keresek egy kis pénzt, de sajnos nem eleget ahhoz, hogy feladjam a stabil állásomat. A cipőméretem? Hmmm... Néha 9-es, máskor 10-es. (Azt hiszem, a lábam időnként változtatja a méretét, csak hogy kicsit érdekesebbé tegye az életet számomra.)
Nyári relaxációs vízizene
Anthony Phillips és Harry Williamson zenéje, amely a Tarka the Otter című regényből inspirálódott. Az eredeti terv szerint filmzene lett volna, de ott végül nem használták fel. A projekt önállósult, a hanganyag először 1988-ban jelent meg. Az egyik zeneszerző, Harry Williamson a regényíró Henry Williamson fia, a másik, Phillips pedig a Genesis első gitárosa.
A mű négy tételből áll, itt az első tétel eleje hallható (Movement I - The First Year).
http://www.discogs.com/Anthony-Phillips-Harry-Williamson-Tarka/release/1956495
http://www.anthonyphillips.co.uk/discography/tarka.htm
Úszólecke vidráéknál
Az nem úgy van, hogy az <ember> csak úgy egyszerűen vidrának születik, s máris tud úszni...
Vidra-vendégszerep az új Alice-fordításban
"Tudna fürgébb lenni, kérem?" szólt a csigához a hekk,
"Lökdösődik itt a vidra, az nyom önnek egyre, nyekk.
Sorban állnak, látja, mind a rákok és a sprotnik ott,
Volna kedve csatlakozni, egy kis táncot ropni, hopp?
Volna nemde, volna nemde kedve táncot ropni, hopp?
Volna nemde, volna nemde kedve táncot ropni, hopp?"
A hering-keringő. Ford. Varró Dániel, részlet.
Forrás: Lewis Carroll: Aliz kalandjai Csodaországban és a tükör másik oldalán. Ford. Varró Zsuzsa. A verseket fordította Varró Dániel. Sziget Könyvkiadó, Budapest, 2009.
Filológiai, ámde mellékes lábjegyzet:
- az eredeti:
"Will you walk a little faster?” said a whiting to a snail.
“There’s a porpoise close behind us, and he’s treading on my tail.
- a Kosztolányi-fordítás:
Édes Csiga, szedje lábát! Letiporja farkamat
- szól a Keszeg - az a Delfin, aki mögöttünk halad.
porpoise = delfinféleség
