Lutra

Alámerülés a vidrába.

Tarka, a vidra. Ez magyarul elég furcsán hangzik. Észak-Devonban viszont a Tarka név vízivándort jelent. Vagy Vízként-Vándorlót. Legalábbis Henry Williamson szerint, aki 1927-ben adta ki a Tarka the Otter című regényét, amelyik angol nyelvterületen legalább akkora klasszikus, mint magyarul Fekete István Lutrája.

2006-ban egy BBC-filmben bukkant fel az az észak-devoni táj és azok a szereplők, amelyek Williamson regényét is benépesítik: egy anyavidra és három kölyke. A kölykök között egyetlen hím – magának való és felfedező kedvű; és két nőstény, akik folyton együtt vannak. A sztori megpróbálja egymásra vetíteni a Williamson-regényt és a 2000 utáni éveket, és a helyszín meg a vidracsalád összetétele stimmel is. Mindkettőben van áradás is, a végéhez közel pedig vidrahalál.

Közben pedig rengeteg kitűnő közelkép, és prömierként néhány felvétel egy természetes vidraodú belsejéből. Charlie Hamilton-James és Philippa Forrester munkája kitűnő – és közben a film nem próbál mindentudó lenni: a filmes bevallja, hogy néha hónapokig szem elől téveszti a vidracsaládot, amelyik újra és újra felbukkan és eltűnik egy teljes év leforgása alatt.

A film oldala a BBC-honlapon: http://www.bbc.co.uk/programmes/p0039qp3

még nincsenek kommentek

Ma végre elcsíptem a Duna TV programjában a Vidrasors-filmet, Török Zoltán többszörösen díjazott munkáját. Korábban csak néhány online részlet alapján írtam róla, itt meg itt.

Nem könnyű egy kifejezetten rejtőzködő lényről sok és nézhető mozgóképes anyagot felhalmozni. Török Zoltán filmjében is többször előfordul, hogy a vidra nyomában járó, az ő nyomait követő embert látjuk. A figura, akivel azonosulunk ilyenkor, maga a figyelő ember – a filmben többnyire Gera Pál. A parton látjuk is a nyomokat, a kamera meg azt sugalmazza a továbbiakban, mintha a hullámzó és zúgó víz maga is tele lenne vidranyomokkal.

A képanyag jelentős részén persze Viki, az emberközelben felnövő vidrakölyök látható. A konfliktus itt azzal kapcsolatos, hogy a vidrakölyök képes lesz-e „vad”, önmagát eltartani képes lényként viselkedni majd, szabadon engedése után. És hogy mit kell ehhez tennie az embernek. Klasszikus leválás-történet: el tudja-e „engedni” a szülő (jelen esetben pótszülő) a gyereket. Ahogy az Index.hu foglalja össze a maga fanyar hangnemében: „Márta, a Vidrapark munkatársa otthon ápolgatja a szívbeteg, zuhanyrózsafüggő kisvidrát, a törzsőrmester kinézetű vadszakértő, Gera Pál viszont ragaszkodik hozzá, hogy az állat több időt töltsön a szabadban, különben még nehezebb lesz az elválás. Dráma, humor és két egymásnak feszülő nevelési stratégia, gyönyörű közeli, víz alatti és légi felvételekkel.” A „poroszosabb” nevelési elvek nyomán persze könnyebb volna az átmenetet megtervezni. A filmnek viszont kifejezetten jót tesz, hogy nem alakulnak egyszerűen a dolgok. Olyan események kavarnak be, amellyel a rendező és forgatókönyvíró valószínűleg nem számolhattak: Viki tüdőproblémái például, amelyek az első szabadba vitelkor, a kamerák előtt mutatkoznak meg látványosan. Vagy egy-egy kedveskedő vidraharapás, amely spontán feljajdulásokkal színesíti olykor Márta szövegét a film vége felé közeledve.

A film másik szálán Gera Pál, az Alapítvány a Vidrákért elnöke utazgat, írja könyveit, iskolákban tart előadásokat, vizes élőhelyeken figyeli a vidrák nyomait. Egyik kedvenc jelenetem a filmből mégis egy halastótulajdonos megszólalása, aki arról beszél, hogy egy jól menő halgazdaságnak el kell tudnia viselni azt a kárt, amelyet néhány tíz vidra okoz az állományban. Olyan szemlélet is kell ehhez persze, amelyik nem egyszerűen a gyárat látja a halastóban, amelyik adott mennyiségű nyersanyagból adott mennyiségű készterméket hoz létre, hanem számol azzal, hogy a folyamatok a természetben mennek végbe, a természet sajátos szabályszerűségei nyomán. Ahhoz, hogy a vidra „beavatkozásai” ebbe a folyamatba tűréshatárokon belül maradjanak, nyilván kell egy támogatási-kártérítési rendszer is. Ezek tehetik motiválttá azokat a halastótulajdonosokat, akik a természet logikájának fenntartásában egyébként nem látnának nagy fantáziát. Vagy akik anyagilag nem engedhetnék meg maguknak a nagyvonalúságot. A természeti logikának a figyelmen kívül hagyása viszont azzal járna, hogy maguk a vadon élő állatok iktatódnának ki közép- vagy hosszútávon abból az egészből, amit jó lenne továbbra is egészben tartani.

Török Zoltán olyan filmet készített, amelyiknek nem egyetlen főszereplője van: Márta és Viki, illetve Gera Pál mellett fontos szereplő maga a magyarországi tórendszerek, folyóvizek vidéke, illetve néhány egymásra utaltsági viszony: a vadon és civilizációban élő lények viszonya, a gazdasági logikát követők és annak káros hatásait ellensúlyozni kívánók viszonya. És maga a nevelés-gondozás és az elengedés lelkiállapotainak szükségszerűen ellentmondásos viszonya. Ezért lehet nyugodtan állítani, hogy a film a vidra-történet áttételén keresztül rengeteg egyéb dologról is szól.

A teljes film elvileg legálisan megtekinthető online is, Magyarország területén. (Magyarország határain kívül a link hozzáférési jogosulatlanságot jelez, és a film lejátszhatatlan.)

A rendező egy inforádiós nyilatkozatának hanganyagát is megtaláltam a filmmel kapcsolatban, és persze egy újabb projektjeivel kapcsolatos blogot is. Alább ezek is elérhetők.

 

Természetfilmes blog

még nincsenek kommentek

Először csak egy képpel találkoztam: egy vidra autósülésben és rendkívül mérgesen.

A honlapra, ahonnan származik, csak utána kattintottam rá, és most már több napja járok vissza. Még mindig van felfedeznivaló. Egy vidravilág, amelyik kellőképpen őrült és mániákus és vicces – és iszonyúan jól meg van csinálva. És látszik, ahogy az elemek szép lassan egymáshoz illeszkednek. Vagy másképp: hogy szinte a végtelenségig bővíthető. Egy urbánus vidra: kicsit olyan, mint egy gyerek, kicsit olyan, mint egy lakótárs (beleértve férjet/feleséget is akár), és csak nagyon kevéssé olyan, mint egy háziállat. Alábbi csak kedvcsináló és bevezetés: ha valaki elindul a honlapon, még rengeteg meglepetés várja.

Főoldal (Home)

Vidra és Vidragazda (Otter Keeper) együtt laknak. Vidragazda rajzolásból tartja fenn magát, ezért mindennap dolgozni megy. Ezt Vidra nehezen viseli, és mindennap nagyon várja haza a gazdáját. A Főoldalról linkek vezetnek egy vidrablogra, ahol rendszeresen követni lehet a fő honlap bővüléseit, a Vidragazda képeihez a DeviantArt oldalra. És persze twitteren és myspace-en is követni lehet, ami a Vidra körül történik.

Galéria (Gallery)

Ez egyfajta bővülő és bővíthető helyszínrajz arról a házról, amelyikben Vidra és Vidragazda laknak. Be lehet járni előszobát, szobákat, konyhát. Egy-egy tárgyra vagy képre ráklikkelve még beljebb haladhatunk: lehet zenét hallgatni és egyéb interakciókba bonyolódni. Kedvencem, amikor Vidra a lépcsőn gördeszkázik lefelé egy flash-animációban.

Vidra bemutatkozik (About Otter )

Néhány alapmondat, és néhány jellegzetes tárgy, amelyik körülveszi Vidrát. A tárgyakat egy futószalagon lehet végignézni egy flash-animációban. Kedvencem a fotó a Vidraszülőkről.

Játékok (Games)

Egyelőre egy játék van – egy vidraöltöztetős. Az Egyszervolt.hu oldalon láttam egy hasonlót. Miután kellőképpen sok ruhadarab és kiegészítő kerül Vidrára, a képet le lehet menteni. Az eddigi kedvencem ez:

Vidrabolt (Otter Shop)

Hát ez is kell, nyilván. Egy urbánus vidrának vidrakajára (otter feed) van szüksége, ezt valamiből meg is kell vennie a gazdájának :) Egyelőre jó minőségben nyomtatott posztereket és hűtőmágneseket lehet vásárolni a vidraboltban.

Vidranapló (Otter Diary)

Igazából a Vidrablog egyszerűbb, kevesebb bejegyzést tartalmazó változata.

Egyebek (Otter Things)

Itt a vidrakajáról, illetve a szomszédasszonyról olvashatunk bővebben. Ja, és levelet is lehet írni Vidrának. A szomszédasszonyt Kate-nek hívják, és csak baj van vele. Az az igazság, hogy Vidra kicsit féltékeny rá, és mindenféle terveket sző, csak hogy borsot törhessen az orra alá. Végeérhetetlenül képes Kate-csapdák kiötlésével tölteni a napjait.

Bannerek, Linkek (Resources)

Innen lehet olyan bannerekre szert tenni, amilyet én is beiktattam a saját blog linkjei közé. És Vidra elkezdte Vidragazdával együtt a saját linktárat is bővítgetni... :)

Vidrablog (Otter Story)

Ez egy blogmotorral működtetett mutáció az oldalról, néhány olyan tartalommal, ami magán az oldalon nem elérhető. Egy könyv lehetősége is megvillan az egyes bejegyzések alapján, amelyek inkább jó kis hétköznapi helyzetekről szólnak, s amelyeket persze nagyon megdobnak a képek. Egyik kedvencem, amikor Vidragazda fényképezőgépet vesz, és Vidra fotókat készít vele. Volt már szerencsém efféléhez a családban :)

Persze ha valaha könyv lesz ebből, magát a kitalált világot nem tudja teljesen megmutatni: azt hiszem, ez egy internetre kitalált dolog, amelyiknek nyilván lehetnek különféle leágazásai.

És akkor néhány találomra kiválasztott kép és helyzet még ebből a világból:

Vidra online vásárlásokat bonyolít Vidragazda hitelkártyájával. Ebből még baj lesz! :)

Vidra igazi urbánus lényként függőségben szenved. Kávéfüggő. Hmm, ez ismerős...

Vidra elbújik egy könyv alá.

Vidra elajándékozza magát.

És a sztori érintkezési felületei. A ház alatt, ahol Vidráék laknak, egy föld alatti birodalom húzódik. Egy újabb, még kibontatlanul maradt urban legend, ezúttal a kutyák a főszereplők. De ez már egy másik történet...

Good job, Sam!

4 komment

Egy vidra

(An Otter)

Karácsony napja, délután négy,
s a felhők lába, mint sárgás toronyház,
túlnyújtózkodik a pislákoló karácsonyi fényeken
és a rakpartokon, melyek teljesen kihaltak

csupán

egy vidra sötétlik ott,
s a folyó iszapjától olajosan csillan meg

egy körvonal

mely sötét vízből,
sűrű folyadékból
és hullámzó izmokból áll össze

s könnyedén, mint bármely gyalogos,
felsétál a lépcsőn a kiapadt mederből,
áthalad a csöndes utcán
homályos kirakatok, zsalufödte ablakok előtt

s egy autó felé tart, amelyik
félig a járdán állt meg,
motorja üresjáratban, ajtaja nyitva,
s lámpái a homályt vésik.

Ott egy lány is, egyedül,
övé az autó. Magányosan áll a járdán.

Nyílt tekintetű és gyönyörű.
Lehajol a vidrához.
Hosszú haja aláhull és betakarja,

miközben az idő feloson a lépcsőn a folyómederből
úgy, ahogy egy tenyér mozdul lassan
a csípőtől a mellek felé.

Lutra ford.

 

In: Complicated Pleasures. Dedalus, Dublin, 2007

Forrás: http://ireland.poetryinternationalweb.org/piw_cms/cms/cms_module/index.php?obj_id=13174

még nincsenek kommentek

 

Itt szokott átgázolni a farkas,
Itt hasítja szét a levegőt a bagoly, mint könnyű bőrt,
S itt tartja a delfin saját végtelenjét.

Itt van a föld legrégibb vidéke
A karmok mögé került földpát
Visszaveri a holdfényt, mint tengeri szörnyek fogsora.

Belépünk a vízbe, s ott, ahol az első út
Elhagyja az erdőt, feloldódik egy képben
Vagy önmagában, hogy ne készülhessen róla térkép.

Belépünk a vízbe, itt szerezzük meg a vidrák bőrét.
A halál nem ezüst és nem arany,
Színe nincs, csak íze, mint a bitumennek

Vagy egy sós oldatnak. Istenek szólítanak,
Vállunkat nyomják a titkok és a revelációk, szíved
Vérfolyók és hústengerek hordják észrevétlen el

A föld alá. A vörös csillagok kialszanak maguktól,
Csöndesen függnek és egy évszak idejére
Felfüggeszted te is a légzés szertartásait.

Ne kérdezd, mi van e mozdulatlanság alatt.
Nem keserű, nem is csíp, nem rohadt, és nem is szent.
Az íze mint a rákoké, ha elmúlt már az éhezés.

Holtan zúzod szét a felszínt és az óceán
Friss égboltján kvarc- és türkizszilánkok.
Szíved skarlátvöröseket dobban. Mindenhol csak levegő.

Hát ilyen, ha egy zsák kagyló leszel.
Ilyen, hogyha szentté változol.
Ismét kettéválok, levetem a bőröm és te életre kelsz.

 

Lutra ford.

 

Eredeti megjelenési helye: http://www.exilequarterly.com/quarterly/2008/07/volume-293/

még nincsenek kommentek

 

A Brehm-féle nagy könyv, Az állatok világa többé-kevésbé poétikusan azonosítja be a vidra szerepét, lásd alább:

A vízben a vidra ugyanaz, ami a róka s a hiúz együttesen a szárazföldön. Sekély vízből a halakat az öblökbe tereli, vagy pedig farkával megcsapkodva a fölületet, bezavarja a parti üregekbe, vagy kövek alá, s így biztos zsákmányává válnak. Gyakran fatönkön, vagy kőtuskón leskelődik, s ha – bár jó messzire – megpillantja a halat, hirtelen a víz alá bukik, s legerősebb iramban addig hajszolja a halat, amíg végül is elfogja. Ha ketten hajszolnak egy lazacot, az egyik vidra fölötte, a másik alatta úszik, s addig űzik-hajtják, amíg a halat holtra fárasztják, s a kimerült állat megadja magát sorsának. A mélyebb vizekben magánosan halászó vidra rendesen alulról közelíti meg a nagyobb halakat, mert ezek maguk alá nem igen látnak, innen rohamozza meg őket, s a hasukba mártja fogait. A kisebb halakat úszás közben a vízben költi el, miközben a fejét kissé a víz fölé emeli; a nagyobbakat a szájában a partra viszi ki, s ott falja föl. Sikamlós zsákmányát kezei köz tartja és a válla táján kezdi ki; a húst a nyaktól a farok felé haladva hántja le, a hal fejét, farkát és egyéb részeit azonban otthagyja.

A teljes könyvfejezetet lásd itt: http://mek.niif.hu/03400/03408/html/423.html

Más nyelveken egyelőre nem találtam teljes online Brehm-et, csak hollandul. A poétikus részlet hollandul így hangzik:

In het water speelt de Vischotter de rol, die op het land den Los en den Vos gezamenlijk ten deel is gevallen.

Forrás: http://www.gutenberg.org/files/20129/20129-h/20129-h.htm (160-161. oldal)

még nincsenek kommentek

 

Forrás:

http://www.alaskastock.com/preview.asp?image=116SE%20CM0006D001&imagex=5&searchnum=0001

2 komment

Táncdal
(részlet)

ágyam puha, mint a vidráé, olyan,
a magános főnök többé nem beszél
és meghalok, - szívem elhallgat
-------------------------------------
az esőt se bánom már,
csak ballagok a fáknak mentén.

(Az Átköltések című Radnóti-ciklusból)

még nincsenek kommentek

Az ember minden furcsasága és mindaz, ami benne kószálhatnék és út-veszthetnék, bizonyos, hogy beleférne ebbe az egy szótagba: kert. … A fák alatt a fűben a szabad idő, a pihenő idő, maga a képet-kapott ráérés hever. … Ahogy hajlongtok, ahogy odaadjátok magatokat, kertek, kebletek esésével, ajkaitok lágyságával a szellem asszonyai vagytok, ostobák néha és gonoszok, de csupa mámor, csupa csoda-álom. Kecskerágó sövényeitek, puszpáng szegélyeitek között föloldódva az ember érti ismét a cirógatás-nyelvet, éli ismét az öntözőkannás üde időt. Üde-friss frizurája révén maga is öntözőkanna lesz a napon. És gereblye és lapát. És mindenestül kavicsdarab. Vidra-karmantyúkhoz, csipkezsebkendőkhöz hasonlíttok, kertek, likőrrel töltött csokoládészemhez. Ajkaitok néha erkélyhez tapasztjátok, háztetőt leptek el, madár s állat módra, belső udvarok mélyén nyivákoltok.

(Louis Aragon: Le paysan de Paris. Illyés Gyula fordítása)

még nincsenek kommentek

 

Forrás: http://keszegagnes.blogspot.com/

http://1.bp.blogspot.com/_Nmz2Z-Iq-mw/Svb3NJWUQ1I/AAAAAAAAA1w/O85GqHA5NhU/s1600-h/vidrakolyok+jatekai.jpg

 

3 komment

 

Nincs bennem előítélet a folytatásokkal kapcsolatban. Nem zavart különösebben, hogy Robert Leeson megírta R. L. Stevenson kincses sziget-könyvének a folytatását, vagy hogy Dékány András Robinson utolsó kalandja címmel írt könyvet valamikor régen. Végül is az, ahogy egy-egy író továbbszövi egyik-másik regényének a cselekményét, hasonló módon működik – az, hogy például Asimovnál a robotregények és az Alapítvány-trilógia egybeértek, eléggé merészen írja át visszamenőleg magát az Alapítvány-trilógiát is. Verne is egészen sajátos ötlettel fércelte össze A rejtelmes sziget című regényében a Nemo kapitány és a Grant kapitány gyermekei történetét. Ezekben az esetekben persze maga a szerző írja tovább a történetet, neki inkább elnézi ezt az olvasó. Egy folytatás akár jól is sikerülhet, még ha nagy valószínűséggel nem is fogja überelni az eredetit.

A Micimackót persze nem az 1956 óta halott Alan Alexander Milne, hanem David Benedictus írta tovább Return to the Hundred Acre Wood címmel, és az angol eredeti után egy héttel már a magyar fordítás is a boltokban volt. Valószínűleg a „felismerhetőség” (tehát az eladhatóság) miatt lett a magyar fordítás címe Micimackó visszatér.

A Milne-történetekkel már akkor egészen különleges viszonyba kerültem, amikor még nem én olvastam őket, hanem nekem olvastak belőlük. Ráadásul Benedictus történetében épp egy vidrával bővült a Százholdas Pagony-lakók csapata. Világos, hogy ezt a folytatást nem lehetett kihagyni.

A Milne-féle Micimackó (pontosabban: a Micimackó kuckója) ott ér véget, hogy Róbert Gida elmegy az Erdőből. Vélhetőleg felnőni. Vagy iskolába. Mindenesetre oda, ahol már nem nagyon engedik Semmit csinálni. Azon a ponton elképzelhetőnek tűnik, hogy már semmi nem lesz olyan, mint régen, még akkor sem, ha Róbert Gida esetleg visszatér majd az erdőlakók közé.

A továbbíró számára a nagy kérdés tehát az, hogy milyen legyen az az új történet, amelyben esetleg már nem olyanok a dolgok, mint régen. Miközben mindennek felismerhetőnek kell maradnia.

Benedictus jó mesterember: a Milne által kitalált figurák jellemvonásai, beszédmodoruk, és általában a könyv stílusa, hangneme felismerhető: követi az eredetit. Mi az, ami első látásra is megváltozik? 1. Róbert Gida „öregszik” egy évet: vakációra tér haza az iskolából. A könyv rajzain is nyúlánkabb, nagyfiúsabb, mint korábban. 2. Micimackó állítólag (a könyv reklámkampánya szerint) felszedett néhány kilót. Ez is legfennebb a rajzok szempontjából fontos. 3. Micimackó és Malacka együtt laknak. Malacka házába Bagoly költözött be. Úgy, ahogy ezt a Micimackó kuckója kilencedik fejezetének végén már megtudhattuk, de látni nem nagyon láthattuk. 4. Felbukkan egy új szereplő: Lottie, a vidra. A magyar változatban Vilma névre hallgat. A fordítói döntés mögötti érv valószínűleg az lehetett, hogy a „vidra” szó hangalakjához legközelebb álló magyar női név a Vilma, angolul pedig a becézett vidra valószínűleg „ottie” volna, amelyik közel áll a „Lottie”-hoz. A döntés elfogadható, bár a „Lotti” szerintem jobban talált volna a figurához, aki kicsit egoista, kicsit exhibicionista, de a csapatépítő tréningekben igencsak benne van. Szerintem Benedictus egy amerikai cheerleader-ről mintázta. A „Lotti” név nem hangzott volna idegenül Kästner regénye miatt, és egyébként a korábbi Micimackó-fordításokban is megőrződtek angol nyelvi nyomok például Kanga nevében. De ez kevésbé lényeges, és, ismétlem, elfogadható döntés.

A gond az, hogy a történetek nem elég erősek. Krikettjáték és szabályai? Népszámlálás az Erdőben?? Tanórák??? Helyesírási kvíz???? Az alapkonfliktus mindannyiszor ismétlődik: az állatok nem igazán értik, mire jó az egész, és nem tudnak megfelelni az elvárásoknak, mint ahogy az már indulásból sejthető. Ha az volt itt a tét, hogy az „iskolai” világ kellékei szembesítődjenek a Százholdas Pagony világával, akkor ez kicsit lapos konfliktus. Egyedül a krikettjáték szabályainak egyoldalas ismertetésekor érezheti azt az olvasó, hogy Róbert Gidának ez tényleg fontos, s a lelkesedése, ha a szavaiból nem is, de a gesztusaiból átragad a többiekre. Valamit játszanak is aztán, ami valószínűleg emlékeztet a krikettre, néhányan jól is érzik magukat, miközben játsszák, szerethetően csetlenek és botlanak.

A könyv vége felé egy földrajzlecke is beúszik a konfliktusok közé, mégpedig az, hogy a Tigrisek Afrikában élnek-e vagy Ázsiában. „Szerencsére” közben Tigris túl sok szedret eszik, úgyhogy a cselekménynek egy másik szála is kialakul, amelyben Tigris nagyokat böffent. Hiába figyelmeztette Vilma, hogy a szeder piskótatésztával és vaníliasodóval a legfinomabb.

A „legklasszikusabban” micimackós történet egyértelműen az, amikor negyven napon és negyven éjszakán át nem esik az eső, és vizet kell szerezni. (Ez a Milne-féle árvíz és a Malacka-hőstettek epizódjainak sajátos ötvözete. Sok víz helyett kevés víz, Malacka hőstetteinek megéneklése helyett Malacka hőstettének háttérbe szorítása.) Az iskolás konfliktust szerencsésen megússza, de eléggé Micimackó-idegen kiindulópontú történet az, amelyikben Micimackó elindul, hogy megköszönje a méheknek, hogy azok mézet készítenek, s ennek fejében ajándékot akar nekik vinni. Egy ilyen ötlet után egy feldagadt orr a minimum, ami jár az ötletgazdának…

Aztán Bagoly író akar lenni, és erről minden erővel le akarják beszélni a többiek – nem is igazán érthető, hogy miért.

Nagyjából a könyv közepén, ennél a Bagoly-epizódnál derül ki, hogy mi a fő gond Benedictus könyvével: az, hogy mindegyik fejezetben mindegyik figurát megpróbálja felléptetni. Visszagondolva a Milne-történetekre, ez korántsem volt erős szabály: egy történet magától értetődő természetességgel állhatott annyiból is, hogy Micimackó és Malacka lábnyomok után vadásznak a hóban, és Róbert Gida nézi őket – nem volt szükség a többiekre. A Benedictus-könyv hatodik fejezetében Bagolyt a „közösségi életbe” próbálják mindenáron beráncigálni vagy visszaráncigálni – hiányozna a csoportképről, amelyiknek abban a fejezetben is létre kell jönnie, ahogy mindegyikben a Micimackó visszatér lapjain. A Nagy Csoportos Összejövetelek épp amiatt veszítenek a súlyukból ebben a könyvben, mert gyakorlatilag minden fejezetben sor kerül rájuk. „Mind együtt vagyunk és mind hepik vagyunk” – mintha ennél valamivel többről szólt volna a Milne-féle Micimackó.

Jól észrevehető az is, hogy Benedictus könyvében megritkultak a Micimackó-féle zümmögések és dalok. A Milne-könyvekben szinte mindegyik fejezetben felbukkantak, „csak úgy” – és megadták azt a nonszensz-alaphangnemet, amelyikre nagy természetességgel épülhettek rá a történetek. A Micimackó humoráról nem igazán lehet beszélni a Micimackó-dalok nélkül. Az új kötetben igazából kétféle dalocska bukkan fel (összesen öt darab): három klasszikus panegirikusz (Vilmának, Malackának illetve Róbert Gidának címezve), és két nóta a mézről és annak fontosságáról. Ez így kevés – és nem mennyiségi szempontból, hanem azért, mert így elsikkad valami lényeges az eredeti történetek hangneméből.

A felbukkanó vidra egy kis üdeséget hoz a történetbe: ő is menedzser-típus, mint Nyuszi, csak lazább és érzelemközpontúbb. Igazán nyomasztó lenne, ha minden sikerülne neki, de szerencsére nem úgy alakulnak a dolgok. Így egyszerűen csak szerethető, ugyanúgy, mint a többi Pagony-lakó, akik távolról sem tökéletesek.

A Micimackó visszatér szerintem kudarc, de nem azért, mert eleve kudarcnak kellett volna lennie. Azért kudarc, mert a felszínen mozog – a figurák jellemének reprodukálásán és a stíluson nem jut túl, a saját hozzájárulás pedig (1. maga a cselekmény; 2. az „együtt vagyunk”-ideológia; 3. az iskolai világ és a játékvilág konfliktusa) keveset nyújt. Még akkor is, ha ebbe a kevésbe egy vidra is beletartozik. :-)

A legtöbb, amit várhatunk tőle, az, hogy újra és más szempontból hívja fel a figyelmet az eredetire.

 

(David Benedictus: Micimackó visszatér. Móra Könyvkiadó, Budapest, 2009. Fordította Révbíró Tamás)

még nincsenek kommentek

Egy Lottie nevű vidrát iktat be az október 5-én megjelenő "hivatalos" Micimackó-folytatás, a Return to the Hundred Acre Wood a korábbról ismert karakterek közé, Lottie a címlapon is látható. A könyv szerzője "persze" (és sajnos) ezúttal nem A. A. Milne, hanem David Benedictus.

Október 5 után tehát folyt. köv. :)

 

 

Forrás: Sky News

 

UPDATE: Róbert Gida bebiciklizik + link a könyv első fejezetéhez:

 

 

1 komment

 

Manuel Agüelar: Óda Leonor Finihez

"A gyermekek elmeszesítették fogukat
gondosan szétzúzták combjukon
és kőolajba szórták kétségbeesésükben
egyazon folyó hullámai egyazon tér hullámai
szemük mint a kút
teli csillogó vidrával
homlokuk pirosan csíkozott
egyazon folyam hulláma egyazon éj hulláma
amint éjébe visszatér"

Erdélyi Éva fordítása

 

Manuel Agüelar: L'ode a Leonor Fini

"et les enfants calcinaient leurs dents
et les écrasaient soigneusement sur leurs cuisses
les émiettaient avec désespoir dans du pétrole
vagues d'un meme fleuve vagues d'un meme espace
leurs yeux comme des puits
bourrés de loutres scintillantes
leurs fronts tigrés de rouge
ils revaient ils revaient
vagues d'un meme fleuve vagues d'une meme nuit
retournant a leur nuit."

 

(Forrás: Az ismeretlen francia költészet. Index röpirat- és vitairat könyvtár 19-20.)
(A kép forrása: http://www.leonor-fini.com/Versionanglaise/index_a.htm)

még nincsenek kommentek

Forrás: http://farm1.static.flickr.com/174/437226983_977dca0136.jpg?v=0

 

Láttak már vidrát vízbe merülni? Úgy csinálja, mint egy kéz.

 (Henri Michaux: Az urd emberek. In: HM: Fészkelődik az éj. Ford. Juhász Katalin. Orpheusz Kiadó, Budapest, 2002. Részlet)

még nincsenek kommentek

1. Vidrapark-tábla az út mentén

 

2. Vidrapark-tábla a bejáratnál

3. Innen fog előbukkanni a vidra

4. Előbukkan, ennivalóra számít

5. Eltűnik a kavargó vízben

 

Helyszín: Vidrapark - Lábod, Petesmalom

http://www.utazzitthon.hu/labod_petesmalmi_vidrapark.html

1 komment