Lutra

Alámerülés a vidrába.

Van egy dizájner, aki Otter Disaster Designs néven működtet céget, és előszeretettel mintáz újra képregénystílusban Iron Maiden-lemezborítókat. Itt egy egyszerűbb és elvonatkoztatottabb darab, amelyik nem lemezborítós ugyan, de popkulturális ikonná válhat :)

Forrás: http://bitstrips.com/series/18944/read.php?comic_id=229285&sc=0

még nincsenek kommentek

Üdvözlünk az interjúszobában! Kérlek, mutatkozz be röviden! Hol élsz, mit dolgozol, hányas cipőt viselsz? ;-)

Sam vagyok, és London külvárosában élek, egész életemben itt éltem. Van egy napi nyolcórás uncsi munkahelyem, marketing és honlapkészítés (pfuj), de az illusztrátori munka a szenvedélyem (főként ha a vidrakarakteremmel foglalkozhatok). Szabadúszóként is keresek egy kis pénzt, de sajnos nem eleget ahhoz, hogy feladjam a stabil állásomat. A cipőméretem? Hmmm... Néha 9-es, máskor 10-es. (Azt hiszem, a lábam időnként változtatja a méretét, csak hogy kicsit érdekesebbé tegye az életet számomra.)

Milyen technikákat, eszközöket használsz, és miért éppen azokat?

Ceruzával, vízfestékkel és photoshoppal dolgozom. Évekig photoshop nélkül kísérleteztem, és soha nem sikerült semmi használhatót produkálnom. Amikor megtaláltam photoshopot, rájöttem, hogy ez volt a hiányzó láncszem, és így végre olyan képeket tudok készíteni, amelyekkel félig-meddig elégedett vagyok. A színekkel kissé hadilábon állok a valódi világban, de valamilyen oknál fogva photoshopban elboldogulok azokkal is.

Mesélj az alkotói folyamatról! Mi indít be, mitől kattansz be, mi lendít át az isteni inspiráció állapotába? Mindenre kíváncsi vagyok!

Vannak olyan napok, hogy semmi kedvem elővenni a vázlatfüzetemet, és belevágni egy rajzba. Máskor már ébredéskor alig várom, hogy hozzáfoghassak. Nem hiszem, hogy van valamiféle magyarázat – olykor egyszerűen a vegyi folyamatok az agyamban azt mondják, „gyerünk rajzolni!”, más napokon meg azt hogy „rajzolni? micsoda hülye ötlet... inkább együnk és legyünk improduktívak, esetleg jöhetne egy kis dohányzás is újra...”

Igazából ha illusztrációs kiállításokra megyek, vagy a művészeti boltba, s veszek egy-két új dolgot, az segít és inspirál ;)

Ismerős számodra a fehér lap-effektus? Hogy lehet onnan továbblépni?

Nem igazán – ha a fehér lap elé ülök, általában már van egy tervem. Inkább az a nehéz, hogy eljussak odáig. Nem igazán szervezem meg az életemet, s néha nehezen találom meg a vázlatfüzetemet a sok limlom közt a szobámban. Hát ez akadályozza leginkább a művészetem kibontakozását – hogy elveszítem az anyagaimat.

Sokunkat inspirál a zene vagy különböző hangok, művészeti formák vagy ételek, bármi... Van-e számodra ilyen kiindulópont?

Az állatok (különösen a vidra) mindig inspirálnak engem. Nem mondanám, hogy a zene inspirál engem, bár mindig zenei aláfestés mellett dolgozom, nagy rajongója vagyok a filmzenéknek, mint például a Nightmare before Xmas zenéje. A zenei mágia valamennyire átragad rám, miközben dolgozom, csak a barátnőmet kergetem ezzel őrületbe, mert gyakran napokig hallgatom ugyanazt a zenét repeat-üzemmódban. Nekem nem igazán tűnik fel, mert közben rajzolok. Úgy tűnik, a barátnők a szomszédos szobákban észreveszik – furcsa és sajnálatos jelenség (számukra).

Gyermekként milyen könyveket vagy grafikai stílust szerettél leginkább?

Szerettem azokat a képeket, ahol sok volt a részlet, nagy rajongója voltam a "Where’s Wally" képeknek, mert mindig lehetett találni rajtuk valami újat, bármennyit is néztem őket. Egyébként meg minden, aminek van hangulata, atmoszférája, nagy hatással van rám. Imádom például az olyan képeket, ahol erős fényhatások működnek.

Sokat olvasol?

Elég sokat olvasok, de nem annyit, amennyit kellene. Valójában nagyon lassú olvasó vagyok, a mentségem talán az, hogy szeretem elképzelni a könyv minden kis részletét olvasás közben. Nem nagyon szeretem az olyan könyveket, ahol sok a leírás, mert nem hagy teret a saját képzeletemnek. Azt hiszem, sok vizuális elem, amely felbukkan a rajzaimon, könyvek olvasására vezethető vissza, de konkrétumot nem tudnék mondani ezzel kapcsolatban.

Miért döntöttél a gyermekeknek szóló illusztrációs munka mellett? És milyen tanácsot adnál a kezdőknek, akik hasonló munkába kezdenének?

Nem volt ez tudatos döntés, egyszerűen csak így történt. Korábban a rajzaim épp a gyermekillusztrációk ellentettjei voltak – mindegyik nagyon sötét volt és komor. A képeim technikailag még most is inkább sötétek, nem élénk és világos színűek. Valahogy mégis működnek, azt hiszem (legalábbis remélem, hogy működnek). Mivel egyelőre kevés munkám jelent meg, nem hiszem, hogy túl sok hasznos tanáccsal tudnék szolgálni, lehet, inkább én szorulok tanácsra!

A magam részéről azt mondom, ha olyan munkákat készítesz, amikhez kedved van, akkor haladj tovább ezen az úton, és ne add fel! Másrészt fontos az is, hogy kísérletezz olyasmivel, ami kívül esik a komfortzónádon. Valamivel több, mint egy éve egy amerikai cowboyos-indiános lap számára kellett rajzokat készítenem, és lovakat kellett rajzolnom. Ez addig sohasem ment nekem. Aztán, mivel ez volt a feladat, sikerült megcsinálnom. Arra jöttem rá, hogy tulajdonképpen mindent meg tudok rajzolni, legfennebb bizonyos dolgokban nagyobb a kihívás. És ez a kihívás tesz jobb művésszé. Ha nem érzed a leküzdendő akadályt, nem tanulsz semmi újat.

Van olyan aktuális projekt, amelyen dolgozol?

Néhány éve már, hogy a Vidra és a Vidragazda története és viszonya foglalkoztat. Vidra alapvetően gyerek-karakter, Vidragazdával él, és legjobb barátja a teddy-mackó. Elég nehéz röviden elmondani, miről szól ez a projekt, legegyszerűbb, ha megnézed a honlapom: www.iamotter.co.uk. Az időm legnagyobb részét a neki szánt rajzok töltik ki. Remélem, hamarosan egy teljes gyermekkönyv lesz ebből az anyagból.

Itt az ideje egy listázós kérdésnek! Kedvenc szín, kedvenc film, kedvenc étel, kedvenc szó, kedvenc hang?

Szín: kék.

Film: Ring of Bright Water

Étel: valószínűleg a sajt lesz az

Szó: Már jó 10 perce gondolkodom rajta... feladom, úgy látszik, nincs kedvenc szavam. Mindegyik tetszik igazából, amit helyesen le tudok írni, maradjunk ennyiben.

Hang: esőcseppek az ablakon.

Nagyon köszönjük!

 

Lutra fordítása

 

Forrás: http://news.deviantart.com/article/125433/

még nincsenek kommentek

 

Anthony Phillips és Harry Williamson zenéje, amely a Tarka the Otter című regényből inspirálódott. Az eredeti terv szerint filmzene lett volna, de ott végül nem használták fel. A projekt önállósult, a hanganyag először 1988-ban jelent meg. Az egyik zeneszerző, Harry Williamson a regényíró Henry Williamson fia, a másik, Phillips pedig a Genesis első gitárosa.

A mű négy tételből áll, itt az első tétel eleje hallható (Movement I - The First Year).

 

 

http://www.discogs.com/Anthony-Phillips-Harry-Williamson-Tarka/release/1956495

http://www.anthonyphillips.co.uk/discography/tarka.htm

még nincsenek kommentek

 

 

Az nem úgy van, hogy az <ember> csak úgy egyszerűen vidrának születik, s máris tud úszni...

 

1 komment

"Tudna fürgébb lenni, kérem?" szólt a csigához a hekk,
"Lökdösődik itt a vidra, az nyom önnek egyre, nyekk.
Sorban állnak, látja, mind a rákok és a sprotnik ott,
Volna kedve csatlakozni, egy kis táncot ropni, hopp?
Volna nemde, volna nemde kedve táncot ropni, hopp?
Volna nemde, volna nemde kedve táncot ropni, hopp?"

A hering-keringő. Ford. Varró Dániel, részlet.

Forrás: Lewis Carroll: Aliz kalandjai Csodaországban és a tükör másik oldalán. Ford. Varró Zsuzsa. A verseket fordította Varró Dániel. Sziget Könyvkiadó, Budapest, 2009.

Filológiai, ámde mellékes lábjegyzet:
- az eredeti:
"Will you walk a little faster?” said a whiting to a snail.
“There’s a porpoise close behind us, and he’s treading on my tail.

- a Kosztolányi-fordítás:
Édes Csiga, szedje lábát! Letiporja farkamat
- szól a Keszeg - az a Delfin, aki mögöttünk halad.

porpoise = delfinféleség

még nincsenek kommentek

A friss versgyűjtemény címe: Nyestbeszéd; a szokásos „Szőcs Gézá-s” áthallásokkal. Mit jelent itt a nyest?

Nyilvánvaló, hogy a „testbeszéd” akusztikája is rezonál itt. Azonkívül akinek volt alkalma már vidrát hallgatni mondjuk, az tudja… Ahogyan a vidrák kommunikálnak egymással, az világosan artikulált beszéd, leginkább talán a majmokéhoz hasonlítható, no meg az emberéhez. Világosan felismerhető szavaik nagyon drámai, ősi, fontos üzenetnek tűnnek egy történelem előtti, időtlen nyelven. Persze a vidra nem nyest, meg nem is menyét, de erdeink prémes kis őslakóit olyan fokú rokonságban vagy sorsközösségben látom együtt, hogy a különbségek már nem is számítanak… Számomra ez egyetlen család.

Forrás: Kapuhelyzetben  (Szőcs Gézával Csontos János és Száraz Miklós György beszélget). Nagyítás 2010/18.

http://www.nagyitas.hu/common/main.php?pgid=cikk&cikk_id=1365&tema_id=31

még nincsenek kommentek

A legutóbbi bejegyzés szerkesztésekor nem tudtam még, hogy időközben megjelent Henry Williamson Tarka the Otter című regényének első magyar nyelvű részlete, mégpedig a lehető legjobb helyen, a Nagyvilág világirodalmi folyóiratban. A lap Bestiárium címmel állat-tematikájú összeállítást közöl, többek között José Saramago, Honoré de Balzac, Ted Hughes, Gilles Deleuze szövegeivel, ennek a részeként jelenik meg a Williamson-regényrészlet. Hátha ezek után könyv is lesz belőle magyar nyelven...

„Egyik este egyedül voltak a kölykök, és Tarka éppen a csörgőjével játszott, amikor egyszer csak meglátott egy eleven mezei pockot; a kidőlt fa gyökerei között férkőzhetett be az odúba. Mivel a járat egy patkánynak is elég széles lett volna, Tarka könnyedén végigmászott rajta a mezei pocok nyomában, mely rémülten iszkolt kifelé, amint megérezte a vidraszagot. A járat a kiszakadt gyökereknél ért véget, amelyekre itt-ott még tapadt a fát egykor tápláló földből. Aprócska zöld levelek nőttek ki belőle, hisz megannyi vadrepcemagnak áldás lett a tölgyfa tragédiája: ők már jóval azelőtt a hideg földben hevertek, hogy az a bizonyos makk kicsirázott volna. (...) Nagy volt a csönd, és Tarka életében most hallotta meg először a köveken átbukó hullámok, szökkenő erecskék csörgedezését, vagyis a folyó ősi zenéjét. Közelebb akart kerülni a hangok forrásához, ezért mászva elindult egy feléjük nyúló gyökéren. Már félúton járt, amikor észrevette, hogy kétoldalt nincs mellette semmi. Egyedül egyensúlyozott a gyökéren. Megpróbált visszafordulni, de egyik hátsó lába megcsúszott, és Tarka lógva maradt a levegőben, hasával keresztbe a göcsörtös fán; sem visszakapaszkodni, sem szabadulni nem volt képes. És ahogy egyre jobban fázott, úgy lettek panaszosabbak a kiáltásai. (...) A nőstény már az imént meghallotta Tarka kiáltásait, és a rémületből erőt merítve roppant gyorsan mozgott. Az általa vert hullámtaréjokon még javában sziporkáztak a csillagok, amikor ő már Tarka mellett termett a gyökereknél. Tarka vacogott a hidegben. A vörösesbarna bunda alatt sok kis pocokszív kezdett hevesebben dobogni, amikor felhangzottak a nőstény vidra korholó vakkantásai, miközben nyakánál fogva fölemelte, és kivitte a kölykét a szárazra. Fejét magasra tartva, óvatosan úszott, nehogy Tarkát víz érje. Később, meleg vackán heverészve megfeledkezett a nagy ijedségről, és kölykeinek örvendezve behunyta a szemét.”

(Forrás: Henry Williamson: Tarka, a vidra. Nagyvilág, 2010. április. 345–355. Kiss Tamás fordítása)

2 komment

 

Komoly színészi teljesítmény – ez az első mondat, ami eszembe jut a filmről. Nem annyira az emberek részéről, ők elég mereven mozognak a történelmi hűséggel megalkotott ruhákban. A vidrák és a többi állatok teljesítménye viszont egészen jó.

A második megállapítás, hogy az emberi munkát sem lehet azért alábecsülni egy ilyen filmnél. 2006-ban az On the Trails of Tarka, gondolom, sokkal jobb technikai feltételek mellett készülhetett. A Henry Williamson-regényt szorosabban követő 1979-es produkció (rendező: David Cobham), amelyik eleve fikciós filmként készült persze, és nem dokumentumfilmként, mégis nagyon jó képi ötleteket tartalmaz. Az egyik jelenetben például a vidra hosszasan felfelé néz, amíg egy bagolytoll-pihe igencsak lassan az orrára száll.

Amikor pedig Tarka, a vidrakölyök a világgal ismerkedik, a kézikamera a fűhöz közel mozog, alulnézetből látunk mindent. A kamera a kisvidra-nézőpontot imitálja. Mikor először pottyan be a vízbe, mintha mi is vizesek lennénk.

Az alkotói névsorban impozáns nevek: a forgatókönyv Gerald Durrell munkája, a narrátor Peter Ustinov. Valószínűleg ebből adódik, hogy viszonylag kevés a klisé és az érzelgés (talán az évszakváltozások képi megjelenítései voltak kicsit sablonosak és szájbarágósak), ami meg eleve ismerősnek tűnik, az inkább az élettörténetek elmesélésének szabályaiból adódik. Szülő megalkotja a családi fészket, a kölyök megszületik, csetlik-botlik és felnő. Mire mindkét szülő eltűnik az életéből, ott az első szerelem (lassított képkockákkal!). De az sem legyőzhetetlen: az egyéves, kezdő szerelmest simán lekörözi a tapasztalt, több telet megért hím, a fiatal vidrának ki kell várnia a sorát, amíg a konkurenciát levadásszák.

Vannak itt magányos vándorlások: ismerkedés a tenger végtelenjével, az emberi környezettel – várossal és tanyával –, út a vizek forrásáig, és végül vissza a szülőhelyre, a halálba. Az utolsó képkockákon az összecsapás a Deadlock nevű vadászkutyával a víz alatt zajlik, nem láthatjuk. Egy idő után a kutya teste feljön a víz felszínére. A vidráé nem, csak néhány utolsó buborékot küld még a felszínre. Az utolsó alámerülés után már nincs újabb kép róla.

A film oldala az IMDB-n: http://www.imdb.com/title/tt0079988/fullcredits#writers

még nincsenek kommentek

Szétválnak és közelednek.
Elbúcsúznak, s újra elbúcsúznak.
Lassított felvételen nézik önmagukat,
és a kellő pillanatban mulasztják el,
ami elmulasztható.

A kép lelőhelye: http://cacodaemonia.deviantart.com/art/Otter-Kingdom-114050298

még nincsenek kommentek

Tarka, a vidra. Ez magyarul elég furcsán hangzik. Észak-Devonban viszont a Tarka név vízivándort jelent. Vagy Vízként-Vándorlót. Legalábbis Henry Williamson szerint, aki 1927-ben adta ki a Tarka the Otter című regényét, amelyik angol nyelvterületen legalább akkora klasszikus, mint magyarul Fekete István Lutrája.

2006-ban egy BBC-filmben bukkant fel az az észak-devoni táj és azok a szereplők, amelyek Williamson regényét is benépesítik: egy anyavidra és három kölyke. A kölykök között egyetlen hím – magának való és felfedező kedvű; és két nőstény, akik folyton együtt vannak. A sztori megpróbálja egymásra vetíteni a Williamson-regényt és a 2000 utáni éveket, és a helyszín meg a vidracsalád összetétele stimmel is. Mindkettőben van áradás is, a végéhez közel pedig vidrahalál.

Közben pedig rengeteg kitűnő közelkép, és prömierként néhány felvétel egy természetes vidraodú belsejéből. Charlie Hamilton-James és Philippa Forrester munkája kitűnő – és közben a film nem próbál mindentudó lenni: a filmes bevallja, hogy néha hónapokig szem elől téveszti a vidracsaládot, amelyik újra és újra felbukkan és eltűnik egy teljes év leforgása alatt.

A film oldala a BBC-honlapon: http://www.bbc.co.uk/programmes/p0039qp3

még nincsenek kommentek

Ma végre elcsíptem a Duna TV programjában a Vidrasors-filmet, Török Zoltán többszörösen díjazott munkáját. Korábban csak néhány online részlet alapján írtam róla, itt meg itt.

Nem könnyű egy kifejezetten rejtőzködő lényről sok és nézhető mozgóképes anyagot felhalmozni. Török Zoltán filmjében is többször előfordul, hogy a vidra nyomában járó, az ő nyomait követő embert látjuk. A figura, akivel azonosulunk ilyenkor, maga a figyelő ember – a filmben többnyire Gera Pál. A parton látjuk is a nyomokat, a kamera meg azt sugalmazza a továbbiakban, mintha a hullámzó és zúgó víz maga is tele lenne vidranyomokkal.

A képanyag jelentős részén persze Viki, az emberközelben felnövő vidrakölyök látható. A konfliktus itt azzal kapcsolatos, hogy a vidrakölyök képes lesz-e „vad”, önmagát eltartani képes lényként viselkedni majd, szabadon engedése után. És hogy mit kell ehhez tennie az embernek. Klasszikus leválás-történet: el tudja-e „engedni” a szülő (jelen esetben pótszülő) a gyereket. Ahogy az Index.hu foglalja össze a maga fanyar hangnemében: „Márta, a Vidrapark munkatársa otthon ápolgatja a szívbeteg, zuhanyrózsafüggő kisvidrát, a törzsőrmester kinézetű vadszakértő, Gera Pál viszont ragaszkodik hozzá, hogy az állat több időt töltsön a szabadban, különben még nehezebb lesz az elválás. Dráma, humor és két egymásnak feszülő nevelési stratégia, gyönyörű közeli, víz alatti és légi felvételekkel.” A „poroszosabb” nevelési elvek nyomán persze könnyebb volna az átmenetet megtervezni. A filmnek viszont kifejezetten jót tesz, hogy nem alakulnak egyszerűen a dolgok. Olyan események kavarnak be, amellyel a rendező és forgatókönyvíró valószínűleg nem számolhattak: Viki tüdőproblémái például, amelyek az első szabadba vitelkor, a kamerák előtt mutatkoznak meg látványosan. Vagy egy-egy kedveskedő vidraharapás, amely spontán feljajdulásokkal színesíti olykor Márta szövegét a film vége felé közeledve.

A film másik szálán Gera Pál, az Alapítvány a Vidrákért elnöke utazgat, írja könyveit, iskolákban tart előadásokat, vizes élőhelyeken figyeli a vidrák nyomait. Egyik kedvenc jelenetem a filmből mégis egy halastótulajdonos megszólalása, aki arról beszél, hogy egy jól menő halgazdaságnak el kell tudnia viselni azt a kárt, amelyet néhány tíz vidra okoz az állományban. Olyan szemlélet is kell ehhez persze, amelyik nem egyszerűen a gyárat látja a halastóban, amelyik adott mennyiségű nyersanyagból adott mennyiségű készterméket hoz létre, hanem számol azzal, hogy a folyamatok a természetben mennek végbe, a természet sajátos szabályszerűségei nyomán. Ahhoz, hogy a vidra „beavatkozásai” ebbe a folyamatba tűréshatárokon belül maradjanak, nyilván kell egy támogatási-kártérítési rendszer is. Ezek tehetik motiválttá azokat a halastótulajdonosokat, akik a természet logikájának fenntartásában egyébként nem látnának nagy fantáziát. Vagy akik anyagilag nem engedhetnék meg maguknak a nagyvonalúságot. A természeti logikának a figyelmen kívül hagyása viszont azzal járna, hogy maguk a vadon élő állatok iktatódnának ki közép- vagy hosszútávon abból az egészből, amit jó lenne továbbra is egészben tartani.

Török Zoltán olyan filmet készített, amelyiknek nem egyetlen főszereplője van: Márta és Viki, illetve Gera Pál mellett fontos szereplő maga a magyarországi tórendszerek, folyóvizek vidéke, illetve néhány egymásra utaltsági viszony: a vadon és civilizációban élő lények viszonya, a gazdasági logikát követők és annak káros hatásait ellensúlyozni kívánók viszonya. És maga a nevelés-gondozás és az elengedés lelkiállapotainak szükségszerűen ellentmondásos viszonya. Ezért lehet nyugodtan állítani, hogy a film a vidra-történet áttételén keresztül rengeteg egyéb dologról is szól.

A teljes film elvileg legálisan megtekinthető online is, Magyarország területén. (Magyarország határain kívül a link hozzáférési jogosulatlanságot jelez, és a film lejátszhatatlan.)

A rendező egy inforádiós nyilatkozatának hanganyagát is megtaláltam a filmmel kapcsolatban, és persze egy újabb projektjeivel kapcsolatos blogot is. Alább ezek is elérhetők.

 

Természetfilmes blog

még nincsenek kommentek

Először csak egy képpel találkoztam: egy vidra autósülésben és rendkívül mérgesen.

A honlapra, ahonnan származik, csak utána kattintottam rá, és most már több napja járok vissza. Még mindig van felfedeznivaló. Egy vidravilág, amelyik kellőképpen őrült és mániákus és vicces – és iszonyúan jól meg van csinálva. És látszik, ahogy az elemek szép lassan egymáshoz illeszkednek. Vagy másképp: hogy szinte a végtelenségig bővíthető. Egy urbánus vidra: kicsit olyan, mint egy gyerek, kicsit olyan, mint egy lakótárs (beleértve férjet/feleséget is akár), és csak nagyon kevéssé olyan, mint egy háziállat. Alábbi csak kedvcsináló és bevezetés: ha valaki elindul a honlapon, még rengeteg meglepetés várja.

Főoldal (Home)

Vidra és Vidragazda (Otter Keeper) együtt laknak. Vidragazda rajzolásból tartja fenn magát, ezért mindennap dolgozni megy. Ezt Vidra nehezen viseli, és mindennap nagyon várja haza a gazdáját. A Főoldalról linkek vezetnek egy vidrablogra, ahol rendszeresen követni lehet a fő honlap bővüléseit, a Vidragazda képeihez a DeviantArt oldalra. És persze twitteren és myspace-en is követni lehet, ami a Vidra körül történik.

Galéria (Gallery)

Ez egyfajta bővülő és bővíthető helyszínrajz arról a házról, amelyikben Vidra és Vidragazda laknak. Be lehet járni előszobát, szobákat, konyhát. Egy-egy tárgyra vagy képre ráklikkelve még beljebb haladhatunk: lehet zenét hallgatni és egyéb interakciókba bonyolódni. Kedvencem, amikor Vidra a lépcsőn gördeszkázik lefelé egy flash-animációban.

Vidra bemutatkozik (About Otter )

Néhány alapmondat, és néhány jellegzetes tárgy, amelyik körülveszi Vidrát. A tárgyakat egy futószalagon lehet végignézni egy flash-animációban. Kedvencem a fotó a Vidraszülőkről.

Játékok (Games)

Egyelőre egy játék van – egy vidraöltöztetős. Az Egyszervolt.hu oldalon láttam egy hasonlót. Miután kellőképpen sok ruhadarab és kiegészítő kerül Vidrára, a képet le lehet menteni. Az eddigi kedvencem ez:

Vidrabolt (Otter Shop)

Hát ez is kell, nyilván. Egy urbánus vidrának vidrakajára (otter feed) van szüksége, ezt valamiből meg is kell vennie a gazdájának :) Egyelőre jó minőségben nyomtatott posztereket és hűtőmágneseket lehet vásárolni a vidraboltban.

Vidranapló (Otter Diary)

Igazából a Vidrablog egyszerűbb, kevesebb bejegyzést tartalmazó változata.

Egyebek (Otter Things)

Itt a vidrakajáról, illetve a szomszédasszonyról olvashatunk bővebben. Ja, és levelet is lehet írni Vidrának. A szomszédasszonyt Kate-nek hívják, és csak baj van vele. Az az igazság, hogy Vidra kicsit féltékeny rá, és mindenféle terveket sző, csak hogy borsot törhessen az orra alá. Végeérhetetlenül képes Kate-csapdák kiötlésével tölteni a napjait.

Bannerek, Linkek (Resources)

Innen lehet olyan bannerekre szert tenni, amilyet én is beiktattam a saját blog linkjei közé. És Vidra elkezdte Vidragazdával együtt a saját linktárat is bővítgetni... :)

Vidrablog (Otter Story)

Ez egy blogmotorral működtetett mutáció az oldalról, néhány olyan tartalommal, ami magán az oldalon nem elérhető. Egy könyv lehetősége is megvillan az egyes bejegyzések alapján, amelyek inkább jó kis hétköznapi helyzetekről szólnak, s amelyeket persze nagyon megdobnak a képek. Egyik kedvencem, amikor Vidragazda fényképezőgépet vesz, és Vidra fotókat készít vele. Volt már szerencsém efféléhez a családban :)

Persze ha valaha könyv lesz ebből, magát a kitalált világot nem tudja teljesen megmutatni: azt hiszem, ez egy internetre kitalált dolog, amelyiknek nyilván lehetnek különféle leágazásai.

És akkor néhány találomra kiválasztott kép és helyzet még ebből a világból:

Vidra online vásárlásokat bonyolít Vidragazda hitelkártyájával. Ebből még baj lesz! :)

Vidra igazi urbánus lényként függőségben szenved. Kávéfüggő. Hmm, ez ismerős...

Vidra elbújik egy könyv alá.

Vidra elajándékozza magát.

És a sztori érintkezési felületei. A ház alatt, ahol Vidráék laknak, egy föld alatti birodalom húzódik. Egy újabb, még kibontatlanul maradt urban legend, ezúttal a kutyák a főszereplők. De ez már egy másik történet...

Good job, Sam!

4 komment

Egy vidra

(An Otter)

Karácsony napja, délután négy,
s a felhők lába, mint sárgás toronyház,
túlnyújtózkodik a pislákoló karácsonyi fényeken
és a rakpartokon, melyek teljesen kihaltak

csupán

egy vidra sötétlik ott,
s a folyó iszapjától olajosan csillan meg

egy körvonal

mely sötét vízből,
sűrű folyadékból
és hullámzó izmokból áll össze

s könnyedén, mint bármely gyalogos,
felsétál a lépcsőn a kiapadt mederből,
áthalad a csöndes utcán
homályos kirakatok, zsalufödte ablakok előtt

s egy autó felé tart, amelyik
félig a járdán állt meg,
motorja üresjáratban, ajtaja nyitva,
s lámpái a homályt vésik.

Ott egy lány is, egyedül,
övé az autó. Magányosan áll a járdán.

Nyílt tekintetű és gyönyörű.
Lehajol a vidrához.
Hosszú haja aláhull és betakarja,

miközben az idő feloson a lépcsőn a folyómederből
úgy, ahogy egy tenyér mozdul lassan
a csípőtől a mellek felé.

Lutra ford.

 

In: Complicated Pleasures. Dedalus, Dublin, 2007

Forrás: http://ireland.poetryinternationalweb.org/piw_cms/cms/cms_module/index.php?obj_id=13174

még nincsenek kommentek

 

Itt szokott átgázolni a farkas,
Itt hasítja szét a levegőt a bagoly, mint könnyű bőrt,
S itt tartja a delfin saját végtelenjét.

Itt van a föld legrégibb vidéke
A karmok mögé került földpát
Visszaveri a holdfényt, mint tengeri szörnyek fogsora.

Belépünk a vízbe, s ott, ahol az első út
Elhagyja az erdőt, feloldódik egy képben
Vagy önmagában, hogy ne készülhessen róla térkép.

Belépünk a vízbe, itt szerezzük meg a vidrák bőrét.
A halál nem ezüst és nem arany,
Színe nincs, csak íze, mint a bitumennek

Vagy egy sós oldatnak. Istenek szólítanak,
Vállunkat nyomják a titkok és a revelációk, szíved
Vérfolyók és hústengerek hordják észrevétlen el

A föld alá. A vörös csillagok kialszanak maguktól,
Csöndesen függnek és egy évszak idejére
Felfüggeszted te is a légzés szertartásait.

Ne kérdezd, mi van e mozdulatlanság alatt.
Nem keserű, nem is csíp, nem rohadt, és nem is szent.
Az íze mint a rákoké, ha elmúlt már az éhezés.

Holtan zúzod szét a felszínt és az óceán
Friss égboltján kvarc- és türkizszilánkok.
Szíved skarlátvöröseket dobban. Mindenhol csak levegő.

Hát ilyen, ha egy zsák kagyló leszel.
Ilyen, hogyha szentté változol.
Ismét kettéválok, levetem a bőröm és te életre kelsz.

 

Lutra ford.

 

Eredeti megjelenési helye: http://www.exilequarterly.com/quarterly/2008/07/volume-293/

még nincsenek kommentek

 

A Brehm-féle nagy könyv, Az állatok világa többé-kevésbé poétikusan azonosítja be a vidra szerepét, lásd alább:

A vízben a vidra ugyanaz, ami a róka s a hiúz együttesen a szárazföldön. Sekély vízből a halakat az öblökbe tereli, vagy pedig farkával megcsapkodva a fölületet, bezavarja a parti üregekbe, vagy kövek alá, s így biztos zsákmányává válnak. Gyakran fatönkön, vagy kőtuskón leskelődik, s ha – bár jó messzire – megpillantja a halat, hirtelen a víz alá bukik, s legerősebb iramban addig hajszolja a halat, amíg végül is elfogja. Ha ketten hajszolnak egy lazacot, az egyik vidra fölötte, a másik alatta úszik, s addig űzik-hajtják, amíg a halat holtra fárasztják, s a kimerült állat megadja magát sorsának. A mélyebb vizekben magánosan halászó vidra rendesen alulról közelíti meg a nagyobb halakat, mert ezek maguk alá nem igen látnak, innen rohamozza meg őket, s a hasukba mártja fogait. A kisebb halakat úszás közben a vízben költi el, miközben a fejét kissé a víz fölé emeli; a nagyobbakat a szájában a partra viszi ki, s ott falja föl. Sikamlós zsákmányát kezei köz tartja és a válla táján kezdi ki; a húst a nyaktól a farok felé haladva hántja le, a hal fejét, farkát és egyéb részeit azonban otthagyja.

A teljes könyvfejezetet lásd itt: http://mek.niif.hu/03400/03408/html/423.html

Más nyelveken egyelőre nem találtam teljes online Brehm-et, csak hollandul. A poétikus részlet hollandul így hangzik:

In het water speelt de Vischotter de rol, die op het land den Los en den Vos gezamenlijk ten deel is gevallen.

Forrás: http://www.gutenberg.org/files/20129/20129-h/20129-h.htm (160-161. oldal)

még nincsenek kommentek