Akik nem jók, s nem rosszak

 

Raven Stole the Moon

Egy mesékről szóló könyv (Boldizsár Ildikóé) azt mondja: nem annyira az a jellemző a meseolvasóra/mesehasználóra, hogy kivel azonosul a mesehősök közül, hanem sokkal inkább az, hogy hol látja magát a történetben. Garth Stein regénye thriller, ha a kortárs kultúra műfajai felől nézzük, és mese, ha a funkciójára, kulturális előképeire figyelünk.
Valaki útra kel. Az úton segítséget nyújt másoknak és segítséget kap cserébe. Az út végére többet tud arról, hogy kicsoda ő. Az út végén elmondható, hogy győz, győzött. Az viszont kevésbé tudható biztosan, hogy ott lenne az út vége, ahol lezárul a történet.
És hol látjuk őt? Víz közelében, valószínűleg. Alaszkában, a tlingitek földjén. A címlapon egy piros kabátos fiatal nő nézi a vizet. A regény vége felől nézve a képet, azt is mondhatnánk, hogy esetleg a túlsó partot nézi.


Ez egy alaszkai mítoszokra épülő történet, és az egyik fontos elem, ami ebből következik, hogy itt nem a jó és rossz összecsapásáról van szó. A szellemek (spirits) önmagukban se nem jók, se nem rosszak, mondják a helybeliek többször is azoknak, akik messziről érkeztek. A „mese a mesében” szituációk olyan kozmológiát beszélnek el, amelyben tricksterek ügyködnek: a regény címébe emelt Holló például alakoskodik és csal és lop, de ennek eredményeként az emberek megkapják a napot, a holdat és a csillagokat – magántulajdonban, elzárva maradtak volna Holló nélkül. A tettek valamihez képest jók vagy rosszak, egyes szereplőkre hoznak bajt, másokra viszont esetleg áldást. A sámánszereplő „semleges” viselkedésmódot ajánl védencének, amikor az a tét, hogy elrejtőzzön a szellemek elől: gondolatait, érzelmeit egyfajta nullfokra kell beállítania, így észrevétlen maradhat, beilleszkedhet ebbe a világba.
Hogyan lehet túljutni a gyászperióduson – erről is szól a történet sok egyéb mellett, hiszen a még mindig fiatal házaspár már több mint két éve a tagadás és a depresszió különböző fázisaiban tévelyeg, mióta fiuk eltűnt egy alaszkai öböl vizében.
Típuskaraktereket látunk, akik akár egy hollywoodi thrillerben is beszélgethetnének, ha a replikák nagy részét nézzük. De mivel a könyv mégiscsak ráérősebb, mint a hollywoodi filmek, sokkal jobban körvonalazódnak az egyes figurák bizonytalanságai, ingadozásai, változásai. Hogy mit miért tesznek, és hogy mi iránt teljesen vakok, ha saját életükről van szó.
Férj, aki a college-ban jól sportolt, munkamániás, önző és érzéketlen, de persze gondoskodásra szorul, mint egy kisfiú. Kreatív hajlamú feleség, aki fotózott, és ismeri a kortárs irodalmat, fia elvesztése után pszichoterápia, függőség, szuicid hajlam. Tlingit sámán, aki ingázik klawocki kunyhója és a British Columbia University között, ahol órákat tart. Tenyérbemászó magánnyomozó-kölyök. Keményöklű alaszkai halász, aki kellőképpen érzékeny, de a mesékben azért nem hisz.
Háttérként pedig a tlingitek kustaka-hiedelemvilága: az alakváltó vidrák, akik bármilyen más lény képében mutatkozhatnak – és persze mutatkoznak is. Tanyájuk valahol az emberek lakóhelye és a holt lelkek vidéke között terül el, épp ezért veszélyes a regény szereplői számára.
Néhány túlságosan amerikai és B-kategóriás horror-elemet leszámítva (amit a regény azzal próbál mentegetni, hogy egyik-másik szereplő sok horrorfilmet néz, és ahhoz köti a megélt élményeket) korrekt könyv: az út, amelyet bejárnak a szereplők, valóban alkalmas arra, hogy kifordítsa őket a sarkaikból. Ahhoz képest egyébként, hogy mennyire kifordulhatnának, csak kevéssé fordulnak: adnak még egy esélyt a „korábbi élet” folytathatóságának. Ezáltal a zárlat végül is azt állítja, hogy a legerősebb tét itt a gyászon való túljutás, s hogy az önmegismerés igen hangsúlyosan az önmegerősítés felé mutat. A katarzisgyanús szöveghelyek ebből következően nem a könyv utolsó negyedében keresendők.

(Garth Stein: Raven Stole the Moon. Harper, New York – London – Toronto – Sydney, revised edition, 2010.)

 

írta: lutra, 2012. 01. 26. 1:45 - címkék: és kategóriák: kritika - még nincsenek kommentek

Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.